Ezért ne üsd meg a gyereket

Most nem hozok semmilyen tanulmányt arra vonatkozóan, hogy miért is haszontalan teljességgel a verés, mint nevelési eszköz. Nem erről lesz most szó.

Ha elfogadhatónak tartod, hogy odacsapj a hibákért, a hisztiért, vagy bármi másért, akkor most egy játékra invitállak.

Ha nem tartod elfogadhatónak, de ismersz olyat, aki igen – bátran játszd el vele ezt a játékot.

Nem fogok papolni arról, hogy sérül a gyerek

Nem, mert ezt már megtették mások, sokan és sokszor, és téged ez eddig sem különösebben hatott meg. Itt és most nem erről lesz szó.

Jöjjön inkább a játék… készen állsz?

Nézzük meg egy egyszerű hétköznapodat – ha este van, akkor a mait. Ha délelőtt, vagy pl. kora délután, amikor ezt olvasod: akkor a tegnapit. Az alábbi kérdéseket kérlek, válaszold meg magadnak.

  • Felébredtél időben, vagy elaludtál?
  • Tökéletesen ment a reggeli rutin, vagy hibáztál?
  • Nem öntötted magadra a kávét?
  • Időben elindultál a munkahelyedre?
  • Kizárólag a gyalogátkelőn közlekedtél gyalogosként?
  • Autósként az összes közlekedési szabályt betartottad?
  • Nem morzsáztál az autóban?
  • Kerékpárosként az összes közlekedési szabályt betartottad?
  • Időben értél a munkahelyedre?
  • Köszöntél mindenkinek?
  • Egész munkaidőben tökéletesen végezted a munkádat?
  • Nem bántottál meg senkit?
  • Nem ijesztetted meg véletlenül valamelyik kollégádat?
  • Nem füllentettél/halogattál/stb. munkaidőben?
  • Nem intéztél magánügyet munkaidőben?
  • Hazafelé betartottad az összes közlekedési szabályt?
  • A boltban a péksüteményeket csak fogóval fogtad meg?
  • Nem slisszoltál be senki elé a kasszánál?
  • Időben hazaértél?
  • Jutott időd a gyerekkel játszani?
  • Nem káromkodtál a gyerek előtt?
  • Időben elkészült a vacsora?
  • Időben le tudtad fektetni a gyermeket?
  • Mindent elmosogattál, mielőtt lefeküdtél volna aludni?

És még sorolhatnám a kérdéseket – de szerintem már rájöttél: mindegyik arra vonatkozik, hogy hol hibáztál.

A játék kedvéért kérlek, szedd össze ezeket az alkalmakat – amikor szándékosan vagy figyelmetlenségből hibáztál, kárt okoztál.

És játszd újra a jeleneteket: úgy, hogy minden hibád alkalmával a sértett fél lekevert neked egy pofont – vagy a fenekedre ver.

Aki akkor jött, amikor leléptél a járdáról.

Aki előtt beslisszoltál a parkolóba.

A főnököd, amikor azt füllentetted, hogy a munkát, amit kért, már tegnap az asztalára tetted.

És látom magam előtt, ahogy felháborodsz, mert ez nem ugyanaz.

Pedig de.

Képzeld csak el azt a világot, ahol bármelyik hibádért, vagy a másnak okozott rossz érzésért téged is felpofozhatnak.

Tovább rontja a helyzetet, ha nem tudod, mikor és miért kapod a pofont, egyszerűen teljesen normális lenne, hogy az egyik felnőtt megpofozza a másikat.

Akarnál olyan világban élni? 

Naná, hogy nem.

Nos, ebbe a világba kényszeríted bele a gyermeked – amikor megütöd.

Aztán persze magyarázhatod neki az oviban, hogy nem szabad verekedni, de ez már egy másik témakör…

(Csak szólok: téged sem azért nem szabad megpofozni, vagy elfenekelni, mert néhány gyertyával több van a szülinapi tortádon.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük