Most nem hozok semmilyen tanulmányt arra vonatkozóan, hogy miért is haszontalan teljességgel a verés, mint nevelési eszköz. Nem erről lesz most szó.
Ha elfogadhatónak tartod, hogy odacsapj a hibákért, a hisztiért, vagy bármi másért, akkor most egy játékra invitállak.
Ha nem tartod elfogadhatónak, de ismersz olyat, aki igen – bátran játszd el vele ezt a játékot.
Nem fogok papolni arról, hogy sérül a gyerek
Nem, mert ezt már megtették mások, sokan és sokszor, és téged ez eddig sem különösebben hatott meg. Itt és most nem erről lesz szó.
Jöjjön inkább a játék… készen állsz?
Nézzük meg egy egyszerű hétköznapodat – ha este van, akkor a mait. Ha délelőtt, vagy pl. kora délután, amikor ezt olvasod: akkor a tegnapit. Az alábbi kérdéseket kérlek, válaszold meg magadnak.
- Felébredtél időben, vagy elaludtál?
- Tökéletesen ment a reggeli rutin, vagy hibáztál?
- Nem öntötted magadra a kávét?
- Időben elindultál a munkahelyedre?
- Kizárólag a gyalogátkelőn közlekedtél gyalogosként?
- Autósként az összes közlekedési szabályt betartottad?
- Nem morzsáztál az autóban?
- Kerékpárosként az összes közlekedési szabályt betartottad?
- Időben értél a munkahelyedre?
- Köszöntél mindenkinek?
- Egész munkaidőben tökéletesen végezted a munkádat?
- Nem bántottál meg senkit?
- Nem ijesztetted meg véletlenül valamelyik kollégádat?
- Nem füllentettél/halogattál/stb. munkaidőben?
- Nem intéztél magánügyet munkaidőben?
- Hazafelé betartottad az összes közlekedési szabályt?
- A boltban a péksüteményeket csak fogóval fogtad meg?
- Nem slisszoltál be senki elé a kasszánál?
- Időben hazaértél?
- Jutott időd a gyerekkel játszani?
- Nem káromkodtál a gyerek előtt?
- Időben elkészült a vacsora?
- Időben le tudtad fektetni a gyermeket?
- Mindent elmosogattál, mielőtt lefeküdtél volna aludni?
És még sorolhatnám a kérdéseket – de szerintem már rájöttél: mindegyik arra vonatkozik, hogy hol hibáztál.
A játék kedvéért kérlek, szedd össze ezeket az alkalmakat – amikor szándékosan vagy figyelmetlenségből hibáztál, kárt okoztál.
És játszd újra a jeleneteket: úgy, hogy minden hibád alkalmával a sértett fél lekevert neked egy pofont – vagy a fenekedre ver.
Aki akkor jött, amikor leléptél a járdáról.
Aki előtt beslisszoltál a parkolóba.
A főnököd, amikor azt füllentetted, hogy a munkát, amit kért, már tegnap az asztalára tetted.
És látom magam előtt, ahogy felháborodsz, mert ez nem ugyanaz.
Pedig de.
Képzeld csak el azt a világot, ahol bármelyik hibádért, vagy a másnak okozott rossz érzésért téged is felpofozhatnak.
Tovább rontja a helyzetet, ha nem tudod, mikor és miért kapod a pofont, egyszerűen teljesen normális lenne, hogy az egyik felnőtt megpofozza a másikat.
Akarnál olyan világban élni?
Naná, hogy nem.
Nos, ebbe a világba kényszeríted bele a gyermeked – amikor megütöd.
Aztán persze magyarázhatod neki az oviban, hogy nem szabad verekedni, de ez már egy másik témakör…
(Csak szólok: téged sem azért nem szabad megpofozni, vagy elfenekelni, mert néhány gyertyával több van a szülinapi tortádon.)