Kezd tele lenni a hócipőd azzal, hogy legyél környezet-tudatos, táplálkozás-tudatos, tudatos vásárló, tudatos szülő, tudatos bárakármi? Nekem is.
A csapból is az folyik, hogy (tetszőlegesen behelyettesíthető bármivel)-tudatosnak kell lenni, mert különben kitör a káosz, az özönvíz, a világvége, és más hasonló finomságok. De vajon tényleg így van? Ha ösztönösen élsz, az katasztrófához vezet?
Áááá, dehogy.
A legnagyobb baj az, hogy sokszor halvány lila fogalmunk sincsen arról, mi az, ami ösztönös, és mi az, ami tudatos döntésünk eredménye. Arról pedig végképp sejtésünk sincs, mik azok a dolgok, amiket a szokások, társadalmi elvárások, trendek és divatok, ésatöbbi ránk „kényszerítenek”.
Ha legalább részben ösztönösen élnénk, rengeteg problémától kímélnénk meg magunkat. Miért mondom ezt?
- Mert ösztönösen annyit aludnánk, amennyivel kipihenten ébrednénk – és nem lenne szükségünk kávéra.
- Mert ösztönösen annyit ennénk, amennyivel jól lakunk, se többet, se kevesebbet.
- Mert ösztönösen az egészséges ételeket és innivalókat választanánk az agyoncukrozott-sózott-kezelt ételek helyett.
- Mert ösztönösen annyit mozognánk, amennyire szükségünk van.
És sorolhatnám tovább, a végtelenségig. De te is tudod, hogy reggel fel kell kelni korán, (mert menni kell dolgozni, óvodába/iskolába kell vinni a gyerekeket), gyorsan enni is kell VALAMIT (és a gyors megoldások többnyire nem egészségesek és nem táplálóak), és kocsival/busszal hamarabb odaérünk, és nyilván te is szembenéztél már vele, hogy este már sem idő, sem energia nem maradt arra, hogy a mozgásigényedet kielégítsd.
Lefekszünk, amikor még nem vagyunk fáradtak, hogy felkeljünk, amikor még álmosak vagyunk. És rohanunk, hogy hamar odaérjünk, ahová (sokan) nem is akarunk menni. Mosolygunk azokra, akikkel legszívesebben kiabálnánk, és kiabálunk azokkal, akikre mosolyogi szeretnénk.
Nos, ha engem kérdezel, akkor ez nem tudatosság. De akkor mi az?
Mégis, mi fán terem a tudatosság?
A tudatosság szerintem ott kezdődik, hogy tudod, ki vagy, és mit akarsz. Aztán talán ott folytatódik, hogy nem vállalsz számodra vállalhatatlan kompromisszumokat. Nem nyomod a mélybe, nem hallgattatod el a belső hangodat.
Nem dolgozol 10-20-30 évet olyan helyen, amit gyűlölsz. Nem tartasz életben olyan társas kapcsolatokat, amik rombolnak téged. Nem mosolyogsz azokra az emberekre, akiket ki nem állhatsz, pusztán azért, mert ezt várják tőled.
A következő lépcső talán az, hogy ezt megengeded másoknak is. Például nem veszed személyes sértésnek, ha valaki nem pont úgy akarja élni az életét, nevelni a gyerekeit, végezni a munkáját, ahogy te. Nem háborodsz fel rajta, nem próbálod meg kiűzni a világból, egészen egyszerűen csak tudomásul veszed: ilyen is van. Meg másmilyen is.
Ha ezt a néhány – nem túl alacsony – lépcsőfokot megmásztad, lehetsz más kérdésekben is tudatos. Ha akarsz.
Ha akarsz, lehetsz egészségtudatos – de ehhez ismerned kell a tested valós igényeit, szükségleteit. Akkor nem esel abba a csapdába, hogy néhány népszerű diéta és mozgásforma elsajátítása után már egészségesnek hiszed magad.
Ha akarsz, lehetsz tudatos szülő. De ehhez ismerned kell önmagad, a gyermekeidet, és elfogadnod, hogy ők nem feltétlenül lesznek a te másolataid. És nem, nem kellene személyes sértésnek venned, ha a gyermeked mást szeretne, mint amit te követendőnek tartasz.
Ha akarsz, lehetsz környezettudatos. De ehhez ismerned kell a saját életmódodat, amit össze kell vetned a bolygó szükségleteivel és tartalékaival, hogy tudhasd, mik azok, amikről le tudsz mondani, és mik azok, amikről nem. Akkor nem esel abba a csapdába, hogy összevásárolsz rengeteg környezetbarátnak kikiáltott marhaságot, miközben 30 perceket tusolsz naponta kétszer, vagy a használt étolajat a lefolyóba öntözöd.
Ha akarsz, bármiben lehetsz tudatos, ha nem feledkezel meg arról, hogy
- a gyors és olcsó megoldás nem jó
- a jó és olcsó megoldás nem gyors
- a gyors és jó megoldás nem olcsó.