Ahol felmerül a szülés kérdésköre, rendszeresen azt látom, hogy a nők két táborra szakadnak.
Jönnek a természetes szülés hívei, és jönnek a császármetszésen átesett, vagy azt tervező anyák – majd rövidesen egymásnak esnek. Sokszor töprengtem már rajta, hogy vajon miért.
Legutóbb a Császárvonal kezdeményezést támadó, magukból kikelt hölgyek sokszor méltóságon aluli megnyilvánulásain agyaltam.
A császármetszés nem az ördögtől való…
… és a legtöbben nem is azért választják, mert az olyan jó buli.
Sőt, rengetegen nem is választják – egyszerűen úgy alakul, hogy szükség lesz rá. A baba érdekében, az anya érdekében – mindegy.
Ami a leginkább bántó egy császáros anyukának, az az a vélemény, hogy a császármetszés az nem is szülés, csak egy hasi műtét.
Ez az állítás már csak azért sem fedi a valóságot, mert egy műtéti szülés végén is, ahogy a természetes szülés végén is – egy gyermeknek ad az anyuka életet.
És személy szerint úgy gondolom, hogy ez a lényeg. Az élet, amit a világra hozunk – természetes úton, vagy segítséggel, az már mellékes.
A szülés módja nem minősít
Nem vagy jobb senkinél attól, hogy természetes úton szültél – és rosszabb sem, ha császároztak.
A szülés így is, úgy is egy kibaszottul eszméletlenül megterhelő feladat, fájdalmas, fárasztó, és rengeteget kivesz az anyukából.
Ráadásul ez csak az első lépése egy évtizedeken át tartó feladatsornak – a szülés módjáról megítélni és minősíteni egy anyukát – szörnyen ostoba dolog.
Ha szerencsés vagy, és úgy szültél, ahogy szerettél volna, gratulálok. De ettől még nincs jogod egy másik anyukát, vagy leendő anyukát leszólni – mert ez a kérdés nem rajtad múlt. Tedd össze a két kezed, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy – és örülj a szerencsédnek. Mert csak azon múlt.
Jó, de miért kell a császárt népszerűsíteni?
Nem kell. A Császárvonal sem ezért jött létre – nem népszerűsíti, csupán segíti a császármetszésre készülő, és az azon átesett anyukákat.
Nem kampány – vagyis de, csak nem arra, hogy minél többen császároztassanak.
Kampány és üzenet arra, hogy egy császáros anyuka is tudja, mi miért történik vele, megértse, és ne érezze magát szarul rosszul olyanok miatt, akik a saját sikerüknek/tehetségüknek tudják be a szülésük módját.
Egyébként pedig örülj, hogy…
…dönthetsz. Nem is olyan régen még nem dönthettél sem arról, hogy kihez mész férjhez, sem arról, hogy vállalsz-e gyermeket, sem arról, hogy hogyan hozod a világra, sem arról, hogy hogyan neveled.
Tanúsíts némi empátiát másokkal szemben – ha a döntéseiket megérteni nem is sikerül, próbáld meg elfogadni, hogy nekik is joguk van hozzá.
Mert ugye te is az empatikusabb nemhez tartozol…